Valóban fontos célpontok-e a csillagok körüli lakható zónák a SETI szempontjából?

 

Szerény véleményem szerint nem. A SETI keresi az üzeneteket vagy jeleket csillagközi távolságokból, valamint egy technikailag nagyon fejlett idegen civilizáció technológiájának jeleit vagy nyomait. Feltételezve, hogy a nagyon fejlett technika mögött létezik vagy létezett valamiféle biológiai evolúción alapuló intelligencia, ésszerűnek látszik egy a Földünkéhez hasonló kozmikus hely közelében, vagyis egy úgynevezett lakható zónában keresgélni. Több ezernyi exobolygó felfedezése után, amelyek némelyike központi csillaga lakható zónáján belül, vagy ahhoz közel kering, a SETI programok ezen fontos célpontokra kezdtek koncentrálni. Nem meglepő, hogy a rövid megfigyelési időszakok alatt semmiféle idegen, mesterséges jelre, vagy technológiára nem bukkantak, de nem hiszem, hogy egy ilyesféle kísérlet bármit bebizonyíthatna.

Gondoljunk a földi technika fejlődésére az elmúlt 60 évben! Fél évszázad alig egyetlen pillanat a kozmikus időskálán; mindazonáltal levonhatunk bizonyos következtetéseket az asztronautika és a robotika eddigi fejlődési tendenciái alapján. Űrrepülés, precíz navigáció a világűrben, és egy a Földtől független működés már nem álom – legalábbis a Naprendszeren belül. Az emberiségnek sikerült egy alig több, mint 50 éves technikával szinte autonóm űrszondákat küldenie a legkülönfélébb égitestekhez egészen bolygórendszerünk határáig úgy, hogy az eszközök élettartama több évtizednyi is lehet. Persze a szondákat földi mérnökök és tudósok időről időre ellenőrzik, mégis ki merné kétségbe vonni, hogy néhány évtizeden belül a tudományos, vagy egyéb célokra felbocsátott mesterséges égitestek túlnyomó része a Földtől teljesen függetlenül fog működni, gyakorlatilag határtalan élettartammal? Ez azt fogja jelenteni, hogy tevékenységi területük a mainál sokkal nagyobb lesz, és kapcsolatuk az emberiséggel csak üzenetek cseréjére, esetleg termékek szállítására korlátozódik majd. Nem lesz szükség irányítóközpontokra a Földön, és nemcsak a földi járművek (repülőgépek, vonatok, autók és buszok) és gyárak, valamint különféle szolgáltató egységek működnek majd emberi beavatkozás szükségessége nélkül (ezek közül bizonyosak éppen napjainkban alakulnak át automatákká), hanem a világűrben mozgó és dolgozó megfelelőik is.

Térjünk vissza a SETI problémára! Ellentétben a SETI-vel, az asztrobiológia életjelek után kutat lakható bolygókon (a Naprendszerben és lakható exobolygókon), hogy idegen életet és végső soron intelligenciát fedezzen fel, amely a mienkhez hasonló, vagy attól nem nagyon eltérő biológiai alapokon nyugszik. Nyilvánvaló, hogy az asztrobiológus lakható helyeket keres, amilyenekhez itt a Földön évezredek óta szokva vagyunk. De a SETI-nek az a feladata, hogy nagyon fejlett technológiák nyomaira bukkanjon, amelyek bizonyos kapcsolatban lehetnek a szülő biológiai vagy részben biológiai intelligens lényekkel, de lényegében véve tőlük függetlenül is dolgozhatnak a világűrben – egy nagyon eltérő jellegű környezetben – akár évszázadokig, vagy évezredekig is. (Jelenleg mi még nem teljesen oldottuk meg az energiaellátás problémáját, de nyilván meg fogjuk tudni oldani a viszonylag nem túl távoli jövőben.)

Vajon hol kívánná elhelyezni azokat a nagy és érzékeny berendezéseit, mint például a csillagközi kommunikáció antennáit, vagy egy sivár égitesten nyersanyagokat bányászó és feldolgozó gyáraik, vagy egy lakott bolygó hulladékait hasznos eszközökké alakító üzemeit egy öreg, nagyon fejlett civilizáció? Valószínűleg olyan messzire a lakott bolygótól amennyire csak lehetséges és ésszerű. Természetesen nem egy kisbolygó-övezetbe, vagy közel egy geológiailag aktív bolygóhoz vagy holdhoz, hanem valahová saját bolygórendszere viszonylag nyugodt külső peremvidékére. Ez a megoldás kivitelezhető, ugyanakkor előnyös mind a fejlett civilizációjú bolygó (vagy hold) lakóinak, mind az említett eszközöknek. A fejlett, nagyméretű technológia egyrészt nem zavarná a szülő-égitest lakóinak életét (vegyük figyelembe a természeti környezet védelmének fontos szempontját is!) , másrészt a szülő égitest turbulens aktivitása (amely lehet természetes vagy mesterséges is) nem fogja zavarni a bonyolult eszközök precíz és érzékeny munkavégzését.  Példának véve saját Naprendszerünket, egy a Naptól távol lévő űrszonda biztonságosabb helyzetben dolgozik például a napkitörések okozta veszély szempontjából, mint az, amelyik Föld körüli pályán kering.

Ez a konklúzió azon a feltevésen alapul, hogy a kérdéses idegen civilizáció kora és fejlettsége nem összehasonlíthatatlanul nagyobb a mienknél, és nem fedezett fel és alkalmaz általunk még nem ismert fizikai törvényeket. Ez utóbbi esetben ugyanis a célzás problémája sokkal bonyolultabb és szinte reménytelen. Ha egy idegen és autonóm technika a szülő civilizációtól teljesen függetlenül dolgozik (ez utóbbi esetleg már nem is létezik), akkor kevés az esélyünk arra, hogy logikai okoskodással kiválasszuk a kedvező és alkalmas helyeket a Tejútrendszerben. Ha nem ismerjük a nagyon fejlett szülő-társadalom szempontjait és technikai lehetőségeit, akkor nincs kiindulópontunk ahhoz, hogy eldöntsük, hogy merre keresgéljünk az égen. Egyetlen esélyünk, hogy véletlenül rábukkanunk valami nagyon furcsára, ami nem magyarázható a természeti környezet termékeként. Ilyen esetekben azonban mindig előjön egy alapvető probléma: ha a furcsa jelenség egyedi és más műszerekkel nem sikerül független módon megerősíteni a felfedezést, akkor realitása megkérdőjelezhető; ha viszont hasonló jelenségeket máshol is találunk az égen, akkor ésszerű az a feltevés, hogy a magyarázatát természetes folyamatokban kell keresnünk.  (Mindkét típusú esemény többször előfordult már a SETI korszakban.)

Az a benyomásom, hogy az eredeti, tradicionális SETI (vagyis az idegen civilizációk direkt felénk küldött üzeneteinek keresése) azért veszített lendületéből az elmúlt évtizedekben, mert a nagy rádiótávcsöves vizsgálatok (Phoenix, Serendip stb.) sikerteleneknek bizonyultak. Sok SETI kutató hangsúlyozta újabban új kutatási eljárások alkalmazásának szükségességét. A hatalmas Kepler-féle adatbázis például ígéretes forrásmunka furcsa égi jelenségek felfedezésére. Alkalmazzunk különféle szűrőket a nyilvános adatbázisok feldolgozásánál, azzal a céllal, hogy különösen érdekes jelenségeket találjunk, majd koncentráljuk erőfeszítéseinket a természetes vagy mesterséges magyarázat megtalálására! A nagy és egymással összekapcsolt földfelszíni távcsövek, valamint több űrtávcső, amelyek különböző hullámhossz tartományokban dolgoznak, különösen kedvező lehetőséget kínálnak arra, hogy szokatlan jelenségeket fedezzünk fel az égen. Megtehetjük, és meg is kell tennünk, hogy erőfeszítéseinket ezek vizsgálatára koncentráljuk. A „lakható zóna” prekoncepciója ne akadályozza erőfeszítéseinket a jövőben.

 

                                                                               Almár Iván

 

Fel