Egy lehetséges SETI koncepció a SETI Institute számára

 

1. kérdés: milyen gyakori és milyen eloszlású az intelligens élet az Univerzumban?

Az ortodox SETI alapelvei átlagosságunk gondolatán alapulnak. Ebből kimondatlanul is következhet egy olyan szemlélet, hogy a technikai civilizációk eloszlása az univerzumban, térben és időben egyenletes lehet. Sokféle koncepció épülhet arra az alapgondolatra, hogy egyik civilizáció sem „átlagos” és a civilizációk eloszlása a világegyetemben sem térben, sem időben nem egyenletes. Én az utóbbi alapgondolat egy lehetséges változatával szeretnék foglalkozni. Az alábbi gondolatok természetesen csak feltevések.

Jelen koncepció szerint, hogy ha a civilizációk feltételezett matematikai eloszlásáról szeretnénk valamit megtudni, akkor nem elegendő csupán a Gauss féle normális eloszlás matematikai modelljét figyelembe venni, hanem el kell gondolkodnunk minden más lehetőségen is. Feltevésem szerint a technikai civilizációk helyenként, időnként ugyan megjelenhetnek, de semmiképpen sem nagy számban és nem nagyon gyakran. Mondhatnánk azt is, hogy az ilyen civilizációk „nem teremnek minden fán”. Nem tudjuk megjósolni, hogy mikor és hol, azt pedig utólag sem lehet teljességgel megmagyarázni, hogy miért pont ott és miért pont akkor jön létre egy adott civilizáció.

Mindazonáltal rendelkezésünkre áll a következő logikusnak látszó lehetőség. Alappal feltehető, hogy egy adott galaxisban megjelenő kis számú technikai civilizáció, amennyiben nem pusztítja el önmagát idejekorán, akkor fejlődése során bizonyos típusú problémákkal törvényszerűen ugyanúgy találkozik. Az ilyen problémákra adható válaszok logikai készletét megvizsgálva lehetnek bizonyos feltevéseink arra nézve, hogy a galaxis mely pontjain jöhet számításba a „magas életkort” elért civilizációk jelenléte.

Következzék néhány példa az ismert problémákra. A saját bolygó erőforrásainak, környezetének kimerülése úgy tűnik igen gyorsan felmerülő általános probléma lehet. A terjeszkedés a világűrben bármely, a saját bolygóján kifejlődött biológiai lény számára problémát jelent. A biológiai test életideje erősen behatárolt, valamint a test a világűrben rendkívül sérülékeny. Nem felejthetjük el, hogy nagyon hosszú ideig, akár évmilliókig létező civilizációkról gondolkodunk, ezért sem hagyhatjuk figyelmen kívül a számunkra talán most nem a legégetőbbnek tűnő problémát, a „miért létezzünk?”, a célok kérdését.

Mindez indokolhat valamilyen posztbiológiai fejlődést, melyben a biológiai lények technikai eszközeikkel egységet alkotó „kimérákká” válhatnak. Az ilyen átalakulás során az életkor radikálisan meghosszabbítható, a test és az elme képességei megsokszorozhatóak, az űrbéli környezettel szembeni ellenállóképesség kifejleszthető. A társadalom szintjén valamilyen „szupertudat” kialakulását képzelhetjük el. Egységes célok alakulhatnak ki, szemben például az emberiség jelenig tartó, a „bolyongás matematikájával” jellemezhető történelmével. Az „egyén” számára is értelmes életet teremthetnek, egyfajta „szubjektív örökkévalóságot”. A társadalom céljai akár kozmológiai távlatokig is terjedhetnek. Amennyiben multiverzumban élünk és James N. Gardner „önző biokozmosz” elméletének is van alapja, a fejlett civilizációk akár a „kozmikus reprodukciós ciklusban” is főszereplők lehetnek, „élet és intelligencia barát” csecsemő univerzumok (fekete lyukak) „programozása” útján.

Az „ortodox SETI” az „átlagosságunk elvéből” indult ki és logikus gondolatmenetéből, logikus megfigyelési programok végrehajtásához vezetett. Természetesen – miután az „ortodox SETI” pozitív eredményre mindmáig nem vezetett – számtalan ötlet, kutatási javaslat született, melyek némelyike részben, vagy egészében a gyakorlatban is megvalósult. Ezek között többen felvetették annak lehetőségét, hogy a nálunk sokkal fejlettebb technikai civilizációk jelenlétét talán kevésbé az átlagos csillagoknál, inkább a különleges csillagászati objektumok környezetében feltételezhetnénk.

Egy fontos idézet érvelésünk kapcsán:

„…Kardasevé az érdem, hogy a fekete lyukak problémáját összekapcsolta a szupercivilizációk fejlődésének a problémájával. A fekete lyukakat a téridő olyan fundamentális szerkezeti sajátosságainak tekinti amelyeket a szupercivilizációk elvben felhasználhatnak további fejlődésükhöz és korlátlan expanziójukhoz.” – Joszif Szamuilovics Sklovszkij (Az értelmes élet mint kozmikus tényező – Világegyetem, élet, értelem című könyv III. részének 25. fejezete)

Vajon milyen okok vezethetik az ETI civilizációkat arra, hogy felkeressék az extrém objektumok környezetét? Alábbi válasz lehetőségek valamiféle kombinációja is elképzelhető. Jelen koncepció szerint a Fermi-paradoxon próbája nem csak az lehetne, hogy az ETC-k képviselői jelen voltak-e valaha a Naprendszerben, hanem azt is szükséges lenne vizsgálni, hogy jelen vannak-e a fekete lyukak, vagy más különleges objektumok környezetében.

Ilyen okok lehetnek például a tudományos megismerés igénye, energiagazdálkodási szempontok, az ilyen extrém objektumok környezetében a téridő különleges adottságainak hasznosítása, jól észrevehető és hosszú ideig működő jeladó létesítése, esetleg kozmikus reprodukciós feladat, másképpen „csecsemő világegyetemek” létrehozása és „életbarát programozása”, vagy valamilyen más, itt nem említett, de szóba jöhető ok. Mindemellett azt a lehetőséget is fontos átgondolnunk, hogy a távolabbi jövőben esetleg az emberiség számára nyílhat meg valamilyen fentiekhez hasonló lehetőség.

Tehát az 1. kérdésre ebben a koncepcióban adott válasz összegezve az alábbi: nagyon ritka az univerzumban a technikai civilizáció, eloszlásuk valamilyen különleges matematikával jellemezhető nem egyenletes eloszlás, de esetleg megjósolható, hogy életútjuk során az extrém objektumok környezetében jelen lehetnek. Hogy mennyire ritkák a technikai civilizációk, azt nem tudjuk, ennek a legextrémebb esete az lenne, ha egyedül lennénk a Világegyetemben.

 

2. kérdés: hogyan kommunikál az intelligens élet az Univerzumban?

A kommunikációjuk összefügghet az életmódjukkal és céljaikkal. A belső kommunikációjuk a „szupertudaton” belüli kommunikáció. Ez nem „lehallgatható” számunkra, ennek nincsenek a külvilág számára érzékelhető nyomai. Mindemellett gondolnak a nagyon ritkán, akár több tízmillió évente születő új civilizációkra is. Ne felejtsük el, hogy ezek „örökkévalóságba fagyott” civilizációk, melyek nem „halottak” ugyan, de nem a mi szubjetív időnket élik. Fentiek értelmében nem feltétlenül szükséges számukra a mi fogalmaink szerinti kommunikáció és kapcsolat. Ha viszont üzenetek küldésére határozzák el magukat, akkor miért elégednének meg a puszta jelenlétük közlésével? Érdemes lenne elmondaniuk, hogy milyenek is ők valójában! A legegyszerűbb közlés mellett, emlékműveket, tudományos ismereteket akár műalkotásokkal ötvözve lenne érdemes küldeniük.

Milyen lehet az ideális sokfunkciós „kozmikus műemlék-enciklopédia-üzenet”?

Koncepciónk logikája szerint az alábbi szempontokat érdemes figyelembe venni:

Több millió éves időskálán is működőképes rendszer létrehozásával sugározható legyen. Ilyen időskálákon is gazdaságosan legyen működtethető az „extrém” természetes objektum energetikai hasznosításával. Haladás a nagyon egyszerűtől a bonyolult közlés felé. A jeleket minden irányba azonos intenzitással célszerű leadniuk, mivel nem lehet tudni, hogy a galaxis mely pontján születik új technikai civilizáció. Nagyon ritkán születő új civilizációk számára készül, tehát elegendő nagyon ritkán leadni a jelzéseket.

Az egyik lehetséges konfiguráció a jelzések tekintetében az alábbiak szerint alakul:

Elektromágneses jelek, esetleg több tartományban egyidejűleg.

A gazdaságosság szempontjai mellett a jelek intenzitása ahhoz elegendő, hogy a százezer fényév átmérőjű Tejútrendszer bármely pontjáról észerevehető legyen.

Rövid, lehetőleg extrém rövid „villanásokban” leadott jelcsomagok.

Ha a rádió tartományban leadott jeleket küldenek, akkor jelen koncepció szerint az extrém rövid, széles sávú jelekben az információk tömörítését alkalmazzák és így nekünk, ha sikerül ilyen jelet fognunk és felismerjük annak lehetőségét, hogy potenciális mesterséges jelről van szó, akkor ezek kibontásának technikáját lenne szükséges tanulmányoznunk.

Mivel az eleve nem túl nagy intenzitású jeleket nagyon ritkán adhatják le (sajnos nem tudhatjuk, hogy mennyire ritkán) ezért nagyon ”résen kell lennünk”, hogy elkaphassuk és megfelelően dokumentálhassuk azokat. Nem lehetetlen, hogy már láttunk is ilyen jeleket, csak még nem ismertük fel ezek természetét.

Továbbá sokat javíthat az esélyeinken, hogy az irány, azaz a forrás helyének szinkronizációja eleve adott lehet (extrém objektumok környezete) és egyúttal elképzelhető, hogy az adó bekapcsol akkor is, amikor a természetes objektum valamilyen nagyon figyelemre méltó, intenzív jelenséget produkál. Ilyenkor nyilván lehet arra számítani, hogy a galaxis minden új civilizációja megfigyelheti a természetes objektumot és ott észreveheti a sokkal kisebb intenzitású mesterséges jeleket is. Így az adó és a vevő idő szinkronizációja is megvalósulhat.

Minden hasonlat sántít, de talán valamennyire szemléletes, ha az optimális üzenetet például egy szupergyorsan levetített filmhez, vagy egy „kozmikus Húsvét szigeti szoborhoz” hasonlítjuk. A különböző intelligens fajok, illetve azok kései posztbiológiai leszármazottainak szubjektív időélménye teljesen eltérő lehet, azonban a „film” szinte bármilyen rövid „villanásba” sűríthető. A Húsvét sziget története, annak tanulságai emlékeztetnek a földi civilizáció jelenlegi problémáira, melyeknek mintegy emblematikus emlékműveket állítanak ezek a teljesen más célból létrehozott, monumentális szobrok.

 

3. kérdés: hogyan detektálhatjuk az intelligens életet az Univerzumban?

Természetesen ennek a kérdésnek a tekintetében is csupán javaslatokat tudunk tenni.

Jelen koncepció szerint szükséges lenne alaposan megvizsgálni a Tejútrendszerben található idős, különleges természetes objektumok környezetét a SETI szempontjából is. Szükséges lenne adatbázis kutatással előzetesen megalapozni ezt a projektet. Használjuk fel a meglévő csillagászati és SETI adatbázisokat. Szükséges katalógust készíteni a csillagászati szempontból érdekes objektumokról, helyekről, illetve használjuk fel a már meglévő katalógusokat. Lehetséges, hogy már itt is valamilyen fontos nyomra bukkanunk.

Javasolt célpontok például:

Fekete lyukak, pulzárok, pulzárbolygók, folytonos színképű fehér törpe csillagok, más különleges színképű csillagok, különleges változócsillagok, különleges fedési jelenségeket mutató csillagok, fekete lyuk-csillag többes rendszerek, „potenciális megaépítmények”, „potenciális Dyson szféra csillagok”, „Tabby csillag”, egy híres csillag-fekete lyuk páros, az SS433 számú objektum, az Epsilon Aurigae csillag stb.

Egy fontos jelenségtípust és egy másik szintén különleges objektumtípust külön kiemelnék:

Egyrészt próbáljunk meg Tejútrendszerbeli forrásból származó, FRB-hez hasonló jelenségeket találni. Az ilyen esetleges jelenségeket fontos lenne koncepciónk szempontjából is megvizsgálni.

Másrészt a pulzárbolygók SETI szempontjából történő vizsgálatára már volt egy javaslat. Ennek szempontjait szükséges lenne újra átgondolni. A pulzárbolygók és más érdekes objektumok, SETI szempontjából VLBI eszközökkel történő vizsgálatának gondolatát vetették fel Almár Iván és Fejes István közös, 1998-as tanulmányukban. (Almár Iván – Fejes István: Space VLBI: A new possibility to complement terrestrial microwave surveys – Acta Astronautica Vol. 42, No. 10-12, pp. 613-617, 1998.)

Mikor kutassunk? Legalább akkor, amikor aktivitást tapasztalunk. Ha többféle aktivitást tapasztalunk egy helyen, az eleve figyelemre méltó lehet. Az objektumon vagy annak környezetében bármilyen aktivitás fellépésekor, azzal szinkronban, vagy aszinkronban felbukkanó bármilyen természetesnek gondolt jel is érdekes lehet. Természetesen egy hirtelen feltűnő jel észlelésének annál nagyobb az esélye, minél inkább tudjuk biztosítani az égitest folyamatos megfigyelését.

Módszerek:

Használjuk ki azt a képességünket, hogy sokszor értékes dolgokra tudunk bukkani ott, ahol az a legkevésbé remélhető (például Nassim Nicholas Taleb: A fekete hattyú című bestseller könyvében is olvashatunk erről).

Tanulmányozzuk a szerendipitás és a szinkronicitás jelentőségét a tudomány történetében. Gondoljunk arra, ahogyan a Yucatan félsziget térségében, a Kréta végi kisbolygó becsapódás által létrehozott Chicxulub krátert megtalálták véletlenül, más célból dokumentált, más célokra használt adatokban. Vagy emlékezzünk a kozmikus háttérsugárzás felfedezésének történetére. Lehet, hogy már láttuk is amit keresünk, csak még nem vettük észre, hogy miről is van szó. Természetesen az is lehetséges, hogy nem ETC-t találunk, hanem más érdekes és fontos tudományos felfedezéseket teszünk olyan jelenségekről, melyeket eddig nem vettünk észre.

A korábbi SETI kutatások során már alkalmazott szerendip módszereket ebben a projektben is bevethetjük. Az adatbázis kutatások és a szerendip módszerek további előnye, hogy ezekkel eleve csökkenthetőek a ráfordítások.

Ha a különleges objektumokról bármilyen adatbázisokkal rendelkezünk, azokat gondoljuk át alaposan, nyitottan. Az ilyen adatbázisok és az új megfigyelések adatait rendszeres meetingeket tartó csapatok elemezzék, amelyekben megfelelő szakirányú képzettségű (SETI kutató, csillagász, rádiócsillagász, fizikus, matematikus, biológus, reklámpszichológus, etológus, mérnök, informatikus, rádiós szakember, lézer-kommunikációs szakember stb.) kreatív személyek kapnának szerepet. A meetingeken különleges módszereket kellene alkalmazni, mint az agyvihar, ötlet-roham vagy az egyes művészek által alkalmazott cut-up technikák.

Próbálkozzunk széles sávú vevőkkel is. Keressünk különböző hosszúságú, köztük extrém rövid felvillanásokat bármilyen csatornán is érkezzenek ezek. Mindezeket az „különleges helyeken” keressük kiemelten.

A negatív vagy annak tartott eredményeket is szükséges lenne alaposan dokumentálni.

Végezetül megállapíthatjuk, hogy a munka valószínűleg megtérül a csillagászati, fizikai megfigyelések hasznában, abban az esetben is, ha a SETI szempontjából nem vezet pozitív eredményre.

 

 

                                                                                                                                  Nádassy Attila

                                                                                                                   a magyar SETI Klub egyik alapítója

 

 

 

Fel