Egy rejtélyes csillagról (Przybylski csillaga)

   Az „A” színképtípusú csillagokról annyit érdemes tudni, hogy a Napnál nagyobb tömegű, fényesebb és fiatalabb égitestek. Felszíni hőmérsékletük 7500 és 9900K fok közötti. Színképükben általában a hidrogén abszorpciós vonalai dominálnak, de ellentétben más színképtípusokkal, sok közöttük a különleges. Ezek jele Ap (p=pekuliáris). Színképükben nagyon ritka elemek és izotópok vonalai szerepelnek. Ezt azzal magyarázzák, hogy e csillagok legkülső rétegeiben hiányzik a konvekció, amely megkavarná a csillag anyagát. Ezért a kémiai összetételük a színképük alapján alig állapítható meg. További érdekes tulajdonságuk, hogy erős mágneses térrel rendelkeznek (máig tisztázatlan, hogy miért), ennek következtében rotációjuk lassú. A lassú forgás hatására színképvonalaik élesek, keskenyek, tehát jól azonosíthatóak.

   A különleges Ap csillagok közül is kimagaslóan különleges színképe van egy lengyel származású, Antoni Przybylski nevű csillagász által 2008 körül felfedezett Ap csillagnak. Az első alapvető probléma, hogy hová tűntek a vas vonalai a csillag színképéből, amelyek oly gyakoriak más A csillagokban. Ennél érdekesebb, hogy e csillag színképe tele van olyan ritka elemek vonalaival, amelyekkel a Naprendszerben alig találkozunk: például stroncium, túlium, cézium, prazeodímium, neodímium, európium, gadolínium, terbium, diszprózium, holmium. Továbbá megtalálhatók a legnehezebb, csak mesterségesen előállítható elemek vonalai a neptuniumtól az einsteiniumig.

   Ezt a jelenséget megpróbálták azzal magyarázni, hogy csak a különlegesen nyugodt felsőlégkörben „lebegnek” ezen ritka atomok a tőlünk látható, a csillagot beburkoló rétegekben, jelenlétük nem jellemzi a csillag igazi kémiai összetételét.

   De az igazán döbbenetes felismerés az volt, hogy a Przybylski csillag színképében olyan aktinoidák vonalai is megtalálhatóak, amelyek felezési ideje rendkívül rövid, például az aktínium esetében csak évtizedekig tart. Ez az atom itt a Földön nukleáris reakciók melléktermékeként keletkezik, de egy látszólag normális csillag esetében honnan származhat az utánpótlása?

   A csillagászok persze többféle magyarázattal is megpróbálkoztak, de nem sok eredménnyel. Egyesek feltételezték, hogy a csillagnak van egy közeli aktív neutroncsillag kísérője – de ha így lenne, ezt más módszerekkel is ki lehetett volna mutatni. Legújabban felmerült egy hipotézis, hogy ezeknél az elemeknél létezhetnek olyan stabil izotópok is, amelyek felfedezése földi kísérletekkel eddig nem sikerült.

   Przybylski csillaga természetesen azért került ide, a SETI Klub honlapjára, mert a rejtélyek megoldására felvetették azt a hipotézist is, hogy egy a csillaghoz közeli fejlett civilizáció hordja nukleáris hulladékait a csillagba, nehogy azok elszennyezzék szülőbolygójukat. Már Sagan és Sklovszkíj híres közös könyvében felmerült ez a gondolat, sőt ők éppen az Ap csillagokra gondoltak, mint biztonságos szeméttárolókra. Természetes magyarázat híján egy ilyen hipotézisnek is van létjogosultsága.

Lawrence Klaesnek az interneten közölt cikkei nyomán összeállította Almár Iván