Kedves Klubtársunk!

Kedves Olvasók

 

A SETIklub rendkívül ritkán közöl sci-fi írásokat, talán éppen ez az első. Ennek több oka van. Egyrészt a szerző személye, aki az egyik legismertebb csillagász az Egyesült Államokban, egyébként magyar származású.

 

Másrészt a témája, vagyis az üzenetküldés (METI), ami körül évtizedek óta heves vita folyik SETI körökben. Küldjünk üzeneteket a feltételezhetően lakható exobolygókkal rendelkező csillagok felé? Tudunk-e egyáltalán megfejthető üzenetet fogalmazni? Ha van ott valaki, aki megérti, vajon válaszolni fog-e rá? Tud-e olyan választ írni, amely számunkra érthető? Mikorra várható a válasz megérkezése?

 

Az alábbi novella abból indul ki, hogy mindez végrehajtható és működik, de az eredmény mégis lehangoló lehet. Hogyan? Akit érdekel olvassa el Fraknói rövid, szarkasztikus történetét, nevessen rajta és gondolkozzon el a tanulságain.

 

a fordító: Almár Iván

 

Fraknói Andrew:

A nem szívesen látott válasz

 

   Hayaski Itokawa úrról, a Trans World Science Foundation igazgatójáról ismert volt, hogy hamar a tárgyra tér. „Dr. Kaufmann - kérdezte mihelyt vendége leült – mennyire biztos az Ön csoportja arról, hogy helyesen értelmezi az üzenetet?”

 

   Bill Kaufmann megpróbálta összeszedni magát, hogy ne azzal a szarkasztikus válasszal kezdje, ami az eszébe jutott. Mintha csoportja nem dolgozott volna előzetesen órákig azon, hogy ellenőrizze az összes lehetséges lépést, amely tévedésre vezethetett, még mielőtt összeállította volna ezt az átkozott jelentést! Ezt válaszolta: „Nos képzelheti, hogy csoportom ezt a kérdést tette fel rendszeresen saját magának. Amint le is írtuk jelentésünkben, a legjobb civil és katonai kódfeltörőkből három csoportot hoztunk létre, amelyek függetlenül dolgoztak. Mindhárom lényegében azonos interpretációval állt elő. Ezek az átkozott idegenek azzal könnyítették meg a munkánkat, hogy a Föld által küldött, és általuk megfejtett régi üzenetünk sok jellegzetességét használták a szövegükben.”

 

   Gondolván, hogy ez talán kissé erős volt, hozzátette: „Igazgató úr tudom, hogy ez az üzenet nem az, amit vártunk, vagy amit reméltünk. Átgondoltunk olyan lehetőségeket is, hogy gyakorlatilag ez csak egy vicc, vagy csíny, amelyet egy öregebb civilizáció játszik egy fiatal, naiv partnerrel. Erre gondolva várni kezdtünk, hogy az üzenetük egyszer átvált egy másmilyen tartalomra. De folyamatosan csak ezt küldik, hónapról hónapra változatlanul.”

 

   Szünetet tartott, majd így folytatta: „Persze ennek az üzenetnek is hatalmas tudományos értéke van. Feltéve, hogy ezen a szinten maradunk, nemcsak azt közli velünk, hogy nem vagyunk egyedül a Tejútrendszerben, de elsőként segíthet kalibrálni az intelligens élet gyakoriságát. És erőteljesen alátámasztja azt a véleményt, hogy a technikai életformák sokkal elterjedtebbek, mint a Drake formula legoptimistább értelmezői is gondolták.”

   Itokawa a legcsekélyebb mértékben sem látszott megnyugodni. „De egy ilyen választ   küldeni… Nem vették figyelembe, hogy milyen morális hatással lesz a fogadó félre?”

 

   Kaufmann tudta mire gondol. Asszisztensei órákat töltöttek a telefonnál, emellett jelentős összegeket költöttek édességek vásárlására a szomszédos péküzletben. Bármit, ami felvidíthatná csoportját az elemzés alatt. „Igazgató úr, csoportom legjobb válasz javaslata a problémára: kiemelni, hogy milyen sok életformát hagytunk eltűnni a Földről. Gyakori, hogy úgy erőltetjük a haladást, hogy közben elfelejtjük, hogy honnan jöttünk.”

   „De ezek növények vagy állatok voltak. Most egy olyan fajról beszélünk, amely modern rádiótávcsöveket hozott létre, és fokozatosan értelmezni tudta a csillagászati jelenségeket. Ezek az idegen lények nem tudják felfogni, hogy egy ilyen üzenet milyen bajokat okozhat?”

 

   Kaufmann csoportja több oldalról megvitatta a kérdést. A legegyszerűbb válasz lenne utalni az emberek körében tapasztalható analóg viselkedésre, de mindenki feltételezte, hogy a hasonló fejlettségű fajok intersztelláris párbeszéde esetében mindenkinél a jobbik természete érvényesül.

   „Igazgató úr értem mire gondol. Valamennyien így gondoltuk. De ők talán egyszerűen többre értékelik az igazságot, mint a kedvességet a társalgásban.”

 

   Itokawa egy darabig csöndben nézte Kaufmannt, mielőtt beszélni kezdett. Aztán hirtelen felkapta az üzenetet és egy az íróasztala melletti térbeli vetítőre helyezte. „De miféle kedves társalgást javasol számomra, amikor ezt megmutatom a főigazgatónak és a tanácsnak?”- kérdezte.

   Kaufmann elég jől ismerte Itokawa tekintélyét ahhoz, hogy felismerje, nemcsak szeretné tisztázni a szituációt, amelybe kerültek, hanem nyíltan próbál kiutat találni az Alapítvány politikailag veszélyes helyzetéből. Agrawal, a Trans-World főigazgatója aktívan próbál egy „jó hírek hozója” képet kialakítani magáról azokután, hogy az utóbbi években a Földdel és gyarmataival kapcsolatban csak a rossz hírek domináltak. Az emberiség éppen mostanában kezdett kiemelkedni a hatalmas társadalmi és személyes áldozatokat követelő évtizedekből.

   „Szeretném, ha lenne egy egyszerű válaszom erre a kérdésre. Én hangsúlyoznám, hogy nem vagyunk egyedül az Univerzumban. Még akkor is, ha helyünk az univerzum lényei között nem egészen olyan, mint amilyennek látni szerettük volna.”

 

   Egy perc múlva hozzátette: „és ez a felfedezés azt is jelenti, hogy a Hold túlsó oldalára telepített rádiótávcső-rendszer beruházása igazoltan megérte a pénzt.” De alighogy ezt kimondta, már észrevette, hogy ez az érv mennyire gyengének és önzőnek hangzik.

   Itokawa sóhajtott és ezt mondta: „Dr. Kaufmann ismerem azt a régi tradíciót, hogy nem szabad a rossz hír hozóját bántani az üzenetért. Nem az Ön hibája, vagy a csoportjáé, hogy ez az első válasz, amit kaptunk. Talán nem kellett volna egy évszázaddal ezelőtt üzeneteket küldenünk minden feltehetőleg lakható bolygórendszer irányába. Persze Ön sem hibáztathat engem, hogy azt kívánom, bárcsak ez a válasz ne most, hanem valamely más korban érkezett volna!”

 

   „Nem uram – válaszolt Kaufmann – de valójában soha nem létezhet, vagy létezhetett volna megfelelő kor egy ilyen üzenet számára… nem igaz?”

 

   Itokawának láthatólag erre nem volt megfelelő válasza, egyszerűen a vetítőhöz fordult. Együtt olvasták el újra az első olyan üzenetet, amelyet az emberiség egy idegen civilizációtól kapott.

 

 

A Scorpius-üzenet legjobb fordítása

 

 

Kedves értelmes lények!

 

Megkaptuk üzenetüket, amely fontos számunkra. Sajnos az üzenetük egy szokatlanul elfoglalt időszakban érkezett hozzánk. Nagyjából ezzel egyidejűleg sok üzenetet kaptunk a Tejútrendszer külső pereméről is. Az üzeneteket beérkezési sorrendben fogjuk megválaszolni, az önöké is sorra fog kerülni, mihelyt munkatársainknak lesz erre elég idejük. Jelenleg a  várakozási idő mintegy annyi, amennyi idő alatt bolygójuk 500-szor megkerüli központi csillagukat.

 

credit and copyright to Andrew Fraknoi                                                 fordította Almár Iván

 

A szerzőről

 

A szerző, Andrew Fraknói neves, tekintélyes amerikai csillagász. Fraknói András néven 1948-ban született Budapesten, majd szüleivel együtt 1956-ban hagyta el Magyarországot. A család Kaliforniában telepedett le, ahol Fraknói a Harvard Egyetemen 1970-ben csillagász diplomát szerzett. A kaliforniai egyetemen doktorált csillagászatból. San Franciscoban lett egyetemi tanár. 1978 és 1992 között az Astronomical Society of the Pacific ügyvezető igazgatója. Főleg a csillagászati ismeretek oktatásával és népszerűsítésével foglalkozott és foglalkozik, de emellett tagja a SETI Intézet igazgatótanácsának is, és számos könyvet írt, köztük scifi műfajban is.

 

A fenti novella a Sci Phi Journal 2020 nyári számában jelent meg. A fordításhoz és megjelentetéshez a szerző hozzájárulását adta.

 

 

Fel